Hétköznapok

...végül vonatra szállok.
Az ablakban elmosódó táj,
elmosódó álmok.
Előbb végtelen, üres peron,
sóhajtó szürkeség...
várok...
A kihalt állomás én vagyok.

Hátul erőmű ül csendben,
óriás lidérc a szürkületben...
Három hunyorgó lámpa, nyikorgó vagonok...
Egyedül vagyok...
Fúj a szél...
Halott vagyok.
Langyos sínek, lemenő nap,,
A kihalt állomás én vagyok.

Az ablakban elmosódó táj,
elsuhanó álmok.
Lezárt sorompó, türelmetlen emberek,
Rohanó házak, kis megművelt kertek.
Termékeny barna trapézok...
Dolgozó néni,
spicces melósok...
hétköznapi sorsok.
A kalauz nem jön.
a kerekek angyalok...
A kihalt állomás én vagyok.

Az út monoton zakatol,
végtelen sínek, védtelen életek...
isten.. alagút.. pokol...
Most éjszaka lesz súgja a sötét,
de a vonat csak siklik a semmibe... semmiért.
Elhagyott.
A kihalt állomás én vagyok.

//br//

2009.04.13.