Józsefváros

Poros cserepek vagyunk.
Alattunk öreg pesti bérház, málló vakolat.
Ismétlődő mozdulatlanság.

Poros cserepek vagyunk.
Sötét antennák bogas csontváza,
bús kémények pergő lázálma a sorsunk.

Vakolat a lelkünk, alatta koszos tégla az ember.

A tégla.
Belepte ez a mocskos béke...
A város szennyes lepedéke,
de mi csak antennák vagyunk.
Fekete cserepek, hajló eresz, rozsda, belepő por.

Narancssárga kicsi ablak vagy te.
Hajad feketególya-csontvázba akad be.

2011.09.05.