2060, November

 

Szél folyik át a kerítésen

elfordulnak tőlem a szürke egek.

A rozsdás drótok,

cölöpök között.

A madárijesztő megremeg.

 

Egyedül egy téglalap alakú kert

közepén.

Csak fúj a szomorú múlt, a szél,

csak fúj mint a létezés.

E szörnyű nyugalom volt a cél?

Egyedül vagy.

Egyedül vagyok én.

 

Varjak, gyomok, kusza ágak,

várják

a néma ősz borzalmas beálltát.